70. Nagybaczoni villa

Elhelyezkedés:
• Kisfaludy utca 3.

Történet és érdekességek:
• 1897-ben József főherceg alapította a Piliscsaba határában lévő Klotildligetet, amely mindig villatelepként működött.
• Nevét a főherceg hitveséről kapta.
• A főherceg kétszázötven hektár erdőt vágatott ki a saját birtokán, itt alakíttatott ki 447 darab, 800-1200 négyszögöles villatelket.
• A villatelep megnyitásának, és a település peremén futó Budapest-Esztergom vasútvonalnak köszönhetően a pesti nagypolgárság és a közeli katonai tábor tisztjeinek kedvelt lakó- és üdülőhelyévé vált.
• Minden utcájába különböző fajú fából ültettek fasort, az utakat fehér zúzott kővel portalanították, az utak szélét téglával rakták ki.
• A legkülönfélébb stílusokban megépített, teraszos-tornyos villák köré parkokat telepítettek a tulajdonosok.
• 1925-ben önállósult saját postával és jegyzőséggel, majd hivatalosan is felvette a Klotildliget nevet.
• A közösség önálló templomokat épített, élénk társadalmi életet élt.
• A háború után megváltozott a neve, önállóságát felszámolták, a nyaralótelepből előbb Pilisliget, majd Piliscsaba-alsó lett.
• 1983-ig maradt Piliscsaba-alsó, amikor a Pilisligeti Baráti Kör Községszépítő és Természetvédő Egyesület elérte a vasútállomás (és ezzel a település) visszakeresztelését.
• A vasútállomástól nem messze, szinte érintetlenül áll Nagybaczoni Nagy Vilmos erdélyi születésű hadügyminiszter egykori háza.
• 1902-ben, tizennyolc évesen került Piliscsabára, a katonai táborba.
• A húszas évek elején, már mint vezérkari tiszt, itt vásárolt nyaralót a családjának.
• 1927-ben épült fel a kétszintes, eredetileg is két önálló lakásra osztott villa (akkoriban csak úgy lehetett építési kölcsönhöz jutni, ha az építtető vállalta, eggyel több otthont épít, mint amennyire neki magának szüksége van).
• 1942-bena gazdasági épületek helyére felhúztak egy másik, kisebb épületet, amelybe később Nagybaczoni Nagy Vilmos családja költözött be.
• 1940-1941-ig Nagybaczoni Nagy Vilmosvolt az első hadsereg főparancsnoka, majd nyugállományba vonult.
• 1942 szeptemberében Kállay Miklós kormányfő kérte föl honvédelmi miniszternek.
• 1943 júniusáig töltötte be ezt a posztot.
• 1966-ban a Jad Vasem beválasztotta a Világ Igazai közé.
• Lemondása után Klotildligetre költözött, itt tartóztatták le a nyilas hatalomátvétel után.
• A Svábhegyi szállóba, majd Sopronkőhidára hurcolták, a háború végéig egy német gyűjtőtáborban élt.
• Az erdészetnél volt segédmunkás, majd beállt az akkor már szövetkezetté szervezett szegkovácsok közé.
• 1953-ban kitelepítették a családot.
• Nagybaczoniék közül néhányan a villától alig pár méterre fekvő kisházba költöztek, a nyugalmazott főtisztet és feleségét pedig egy család fogadta be a szomszédos utcában.
• Az államosított épületet egyszobás részekre szabdalták, és nyolc katonacsaládot helyeztek el benne.
• 1958-ban a tulajdonosok visszakapták a villát.
• Az építtető is ott élt, egészen 1976-ig, kilencvenkét éves korában bekövetkezett haláláig.
• Nagybaczoni Nagy Vilmos nevét ma utca is őrzi Klotildligeten, az általa építtetett református templom mellett, amelyet 1939-ben emeltek.

Épített értékek:
• Az épület tömege helyi védelemre javasolt művi érték.
• Nagybaczoni Nagy Vilmos saját maga tervezte meg a házat (érdekelte az építészet, katona csak azért lett, mert özvegy édesanyja nem engedhette meg magának, hogy más pályára adja).
• Az épület három nagy terasza úgy készült, hogy a nap bármely szakában használható helyet kínáljon.
• Az utca frontjával ellentétes oldalon egy kőből faragott címer díszíti a homlokzatot, a családi emlékezet szerint Nagybaczoni Nagy Vilmost a felvidéki bevonulás idején ajándékozták meg vele.
• A tetőszintet fafödém tartja.
• Az ajtókat bontásból vásárolták, ezért nem teljesen egyformák.
• A házban volt fafűtéses kályha, vízvezeték és fürdőszoba is
• Az épített kút még a korábban itt állt vályogházhoz tartozott.

Források:
• Piliscsaba helyi építési szabályzata-4. számú melléklet, Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. Budapest, 2007. október;
• Móga Sándor és Móga Sándorné: Piliscsaba község Műemléki, Építészeti Értékvizsgálat 1992 – Műleírás;
• N.Kósa Judit cikke a NOL honlapján, http://nol.hu/archivum/archiv-55542-39952 , utolsó frissítés: 2002.03.30.